101,685 egyedi látogató
Az ember zsarnokoskodása az ember felett
A könyörületes és megkönyörülő Allah nevében

Allah mondja a Koránban: Amikor az Úr mondta az angyaloknak, Én uralkodót helyezek a Földre (akinek a neve Ádám) az angyalok azt mondták: El fogsz helyezni közéjük valakit(ket) aki(k) viszályt szít és vért ont, miközben mi dícsérünk és dicsőítünk téged? Allah azt mondta, "Bizony Én tudom amit ti nem tudtok."
Allah (swt) földből, vízből, tűzből és levegőböl formálta meg Ádámot (as) és azután hagyta kiszáradni. De 40 napig esett az eső és a nap csak egy napig sütött. Ez szimbolizálja az ember sorsát ebben az életben: 1 napig boldogság 40 nehéz nap ellenében. Ezután Allah a saját lélegzetével lelket fújt az emberbe és az ember életre kelt. És Ő (swt) megtanította Ádámnak az Ő Csodálatos Neveit és elhelyezte benne a Saját Isteni tuladonságait. Ezért Ádám tudta azt, amit az angyalok nem és Allah utasította az angyalokat, hogy boruljanak le Ádám előtt tiszteletből. Mindannyian engedelmeskedtek kivéve Ibliszt, akiben arrogancia és féltékenység volt. Azt gondolta, hogy ő jobban megérdemli azt amit Allah Ádámnak adott és féltékeny volt arra ami Ádámnak volt és neki nem és az ellenségévé lett. A sátán becsapta Ádámot és rávette, hogy egyen a tiltott gyümölcsből, és ezért Ádám és Éva kiűzettek a Paradicsomból és a Földre lettek száműzve, és ezért lakjuk mi a világot. De Ádám fia Káin megölte a fivérét Ábelt féltékenységből. Ez az első fivér-fivér elleni zsarnokság gyakorivá vált az emberek között. Az emberiség egy család, függetlenül rassztól, nemzetiségtől, nyelvtől és vallástól, egy család szétszóródva a világ különböző részein - különböző körülmények között. Habár mi különbözően nézünk ki, különböző nyelven beszélünk, érzünk, és különböző módon hiszünk, de mi egyenlőnek lettünk teremtve. Amint a mi Teremtőnk mondja a Koránban: Bizony Mi megteremtettük az embert, mint a legjobb teremtményünk. De van egy feltétele ennek az állapotnak a fenntartására, addig amíg az ember "hisz (az isteni Igazságban amivel ítéltetik az Utolsó Ítélet napján) és jót cselekszik." És azok, akik nem teszik azt amiért teremtve lettek, és pusztítanak az építés helyett, ártanak a gyógyítás helyett, lázadnak a természetük és a létezésük célja ellen, és bestiákká válnak emberi alakban, őket Allah a legalacsonyabb legalacsonyabbikára helyezi. Újra láthatjuk ezekben a napokban az embei bestialitás megnyilvánulásait. Egy helyen élő emberek, akik ugyanahhoz a fajhoz tartoznak egy Istenben hisznek habár különböző vallást követnek, testvér öli a testvért, mint Káin és Ábel. Ez a Földi élet nem más mint egy folytonos teszt, hogy emberként élünk vagy bestiaként aki rosszabb mint a tigris vagy a mérgeskígyó. Ha valakinek a szeme elvakult a meggondolatlanságtól és az egó és önzés kielégíthetetlen éhségétől, hogy látná a valóságot, az igazságot, hogy mi a helyes és mi nem? Még a sátán is elszalad az ilyen emberektől. Valaki megkérdezte Saadi Shirazit, milyen az iyen ember a sátánhoz viszonyítva. „Ó aki kérdez engem, hogy mi a szörnyűbb, egy rossz ember vagy a sátán, nem tudod, hogy a sátán elszalad azoktól az emberektől, akik engedelmeskednek Allah isteni könyveinek; míg az ember aki ellopja Isten szavait a saját egója miatt, hetvenszer rosszabb mint a sátán.” Az egónk az ami azt mondja nekünk, hogy mi vagyunk a legjobbak, hogy Isten a mi istenünk és senki másé, és minden nekünk jár, még akkor is ha az másé. Ez nem a bőrszín vagy méret különbsége, sem a nyelv vagy a hely amit mi otthonnak nevezünk, ami minket harcra késztet. A napnak, az esőnek, a földnek különböző lehet a neve, de ez ugyanaz a nap, eső és föld. És a nap nem mondja: „csak Izraelre sütök le de Palesztínára nem”; az eső sem tagadja meg, hogy Tálib területen essen, csakúgy mint a Föld sem mondja „nem hagyom, hogy kukorica teremjen Iránban.” Nem tudunk egymáshoz olyan rendesek és intelligensek lenni mint a nap, az eső vagy a föld? Nem, itt sem a vallás, rassz vagy nemzet amely minket harcra késztet, hanem az egó ami azt mondja nekünk, „a fű zöldebb a kerítés túloldalán.” „Nekik van és nekem nincs.” Ez a van és nincs közötti harc. Amikor az ember barlangokban élt és vadászott és ölt hogy ,egyen az rendben volt. És amikor háziasították az állatokat és több kecskéjük lett és megtanultak gazdálkodni és több kukoricájuk lett mint amit megtudtak enni, a szomszéd akinek nem volt, jött és ellopta azt és vagy ölt vagy őt ölték meg. De ez rendben volt, mert csak néhányan haltak meg. Ki a civilizáltabb a kőkorszaki ember vagy mi? Ők egy csapással egy embert öltek meg, mi ezreket tudunk megölni egy atombombával. Ez nem a 2000. év, ez az 55. év Hiroshima után, és az új év nem december 31, hanem augusztus 6 és ez az ahol tartunk. És habár a nap süt a határ mindkét oldalán, a szél fúj mind a zsidók, keresztények és muszlimok mezőin is, és virágokat terem a föld mind Groznijban és Moszkvában is, ugyanaz a szél, ugyanaz a víz amely elhozta a gyilkos mérget 1986-ban Csernobilból az ajtónkig. A civilizáció űrkorszakában. A gyilkosságot gyilkossággal, bombákkal, éhséget és betegséget okozó embargókkal, az emberi jogok korlátozásával állítjuk meg. Megpróbálunk tűzzel harcolni a tűz ellen és gyűlölettel a gyűlölet ellen. Napjainkban a technikai tudomány korában, ki az aki ezt Isten nevében helyesnek gondolja? Soha nem működött és soha nem fog működni. Nem tudsz tűzzel harcolni a tűz ellen. Vizet kell öntened a tűzre, hogy kioltsa azt, a gondoskodást, szeretetet és életet adó vizet.

2000.10.13. Rajab 16.

Sheyk Al-Hajj Tosun Bayrak al-Jerrahi
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Megosztások
Legfrissebbek
Cikkek
Letöltések
Megjegyzések
Kapcsolatfelvétel és kérdés beküldése:

admin@abuhanifa.hu
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése