101,711 egyedi látogató
A Nafsz hét szintjének magyarázata
„NINCS JOBB AJÁNDÉK EGY MUSZLIMNAK EGY MÁSIK MUSZLIMTÓL, MINT EGY BÖLCS SZÓ” (hadísz)

Allah mondja: "Egy rejtett kincs voltam, azt akartam, hogy megismerjenek, ezért megteremtettem a teremtményt."

Ezután szeretetből Allah azt mondta: „Kun” (legyen), és minden megváltozott. A "K" erősségével, amely a Kemal (tökéletesség) szimbóluma és az "N-nel" amely az isteni világosság, a fény meg lett teremtve: A „Nagy Bumm”… Mi ezt a világosságot "Nuru Muhammedi-nek" hívjuk (a Szeretett Világossága), vagy az elme (értelem), amit az ókori görögök "Logosz-nak" neveztek, a világosság – amelyen keresztül minden látható és az elme – amelyen keresztül minden megértetett.
Ebből a világosságból lett megteremtve minden egymás után (a mi időnk szerint), de mivel Allahnak nincsen sem előtte, sem utána ezért minden egyszerre lett megteremtve.
Amikor Allah megteremtette a lelkeket, megszólította őket és azt kérdezte: „Elestu be Rabbikum”, Nem Én vagyok az Uratok? és a lelkek azt válaszolták: „Kalu bela” - Csakugyan Te vagy. Ez az isteni hűség ígérete, amit a lélek tett a Teremtőjének. Azt feltételezik, hogy Allah hangja amely a lélekhez szólt, a forrása minden zenének amely megérinti a szívet. Ezután Allah leküldte a lelket a világba. A lélek először a vízen ment keresztül, ahol nedves lett, utána a földön, ahol sárrá változott és utána a levegőn ment keresztül, ahol száraz agyag lett és végül pedig a tűzön, ahol égetett agyag lett. Mindez a súly eltakarta a lelket. A „Kamil” a „Kun” szó „K-ja”, amikor anyaggal lett betakarva „Kafir-ra” változott, amely „betakartat” és „hitetlent” is jelent az arab nyelvben. A lélek tökéletes és isteni és az Urához kapcsolódott. Az anyag – legyen az vízből, levegőből, földből vagy tűzből – az anyagi világhoz tartozik, mely ugyanebből a négy elemből készült.
Allah leküldte az Ő lényének a titkait, amit Ő a lélekre bízott a földön, hogy az Ő Csodálatos Nevei és Tulajdonságai a teremtményeiben manifesztálódjon. De az ember a sötétségben, materiális énje által elvakítva képtelen látni, hogy mi van önnön magában és elfelejtette mi az isteni őbenne. Mert az anyag az anyaghoz vonzódik és a világhoz kapcsolódott, megfeledkezve arról honnan származik.
Allah elhelyezte az emberben az eszközöket a hozzá való visszatérésre, az eszközöket melyekkel átmehetünk a vizsgán, melyen az ősapánk Ádám is átment. Ezek az eszközök az elme, az akarat, a személyes döntés,k épesség a jó választására a rossz helyett és végül, hogy behódoljunk az Egy (a Mindenható) akaratának, Aki tudja mi a legjobb nekünk, még ha nekünk az a legrosszabbnak is látszik. Ez az ami az Iszlám. Allah továbbá elküldött 124.000 prófétát akik közül az első Ádám (as) volt és a legutolsó próféta Muhammad (saw), hogy segítsen bennünket visszatérni oda, ahonnan származunk. A Prófétaság befejeződött az utolsó prófétával, a Próféták Pecsétjével, Muhammaddal (saw) aki személyében egybefoglalja az összes prófétát és a könyv a Korán, amelyet Isten kinyilatkoztatott neki, tartalmazza az összes azelőtt kinyilatkoztatott könyvet. Habár a Prófétaság befejeződött, a "waliullah-ok" („szentek”) – akik a próféták örökösei – milliárdjai fognak eljönni az idők végezetéig, hogy segítsék az emberiséget felébredni, kijönni a tudatlanság sötétségéből és segítsenek az embereknek közelebb kerülni Allah-hoz. Az ő segítségükkel ha te egy lépést teszel az Urad felé, Allah megígérte, hogy tíz lépést tesz feléd. Igazából csak hét lépést vesz igénybe, hogy elérjük a „Kemal” (tökéletesség) állapotát.
Ennek a hét lépésnek a lépcsőfokai a következőek: "Nafsi Ammarah" - a rosszat parancsoló én, az egó, "Nafsi Lawamah" - a szemrehányást tevő én, "Nafsi Mulhimah" - az inspirált én, "Nafsi Mutmainah" - a magával békében levő én, "Nafsi Radziah" - az én, amely meg van elégedve az Urával, "Nafsi Mardhiyyah" - az én amellyel az ő Ura elégedett, "Nafsi Kamilah" - a tökéletes én.

1. Nafsi Ammarah - a rosszat parancsoló én

Az emberi lény olyan, mintha két lény lenne egymáson belül. Van az anyagi én, amely tartalmazza az élő testet, az érzékeket, az elmét, a mozgás képességét és az akaratot. Mint minden másnak, neki is van egy lelke önmagában. Az a lélek nem örökkévaló, és hasonló az állatok lelkéhez, kivéve, hogy egy emberi lényben rosszabbul manifesztálódik meg mint egy állatban. Ennek a léleknek a neve állati lélek. A másik lelket emberi léleknek nevezzük. Ennek a manifesztációja a beszéd, a képesség, hogy kommunikáljon és kifejezze magát. Az esély adott, ez a tulajdonság az, amely elvezethet valakit a Nafsi Kalimah-hoz, a tökéletes lélekhez.
A rosszat parancsoló én szintjén az emberi lelken felülkerekedik az állati lélek. Ennek megnyilvánulásai a tudatlanság, arrogancia, kéjvágy, féltékenység, irígység, ambíció, fösvénység, harag, negativitás, semmit mondó dolgokkal való időtöltés és szórakozás stb. Egy emberi lénynek a saját egójának hatása alatt állva nincsen morálja vagy lelkiismerete. Minden szörnyű cselekmény amit elkövet, akár elvesz valamit ami nem az övé vagy elveszi egy ember életét – egyáltalán nem zavarja őt. Sőt még büszke is ezekre az ocsmány cselekedetekre.
Még ha a személynek, aki a saját egójának a hatása alatt van, be is mutatják a vallást a saját sátánja a fülébe suttog ezt mondva: „Mi dolgod van neked ezen az ösvényen járni, mindenki aki ezen az ösvényen járt halott, még a vezetőik is. Ami megmaradt az néhány öreg könyv és elfeledett szavak. Ha meg akarod találni az igazságot, ki fog téged arra vezetni, hol vannak az inspirált emberek akik csodákat tesznek. Ez mind a múltba tartozik. Van tudomány, ami mindent megmagyaráz. Van vagyon, amivel meg tudsz vásárolni mindent. A halottaktól akarsz segítséget kérni, mialatt minden tudás a kompjúteredben van az ujjaid alatt.”
Amit az egó tesz, megváltoztatja a dolgok megjelenését, a dolgok érzékelését, a dolgok igazságát. Az igazságot hazugsággá tünteti fel és fordítva, és a szépet csúnyának és fordítva. Ezzel elrejti az igazságot és ez a „Kufr” jelentése; ez a hitetlenség forrása. Az igazság az, hogy minden időben vannak tanárok, akik készek vezetni az embereket a prófétáktól örökölt tudással.
Ha azok a szerencsés kevesek, a saját egójuk hatása alatt, még mindig képesek az igazság keresésére mialatt hallgatják az egójuk suttogását, előbb vagy utóbb elmaradnak az erőfeszítéseikkel és csalódnak a keresésükben, és a saját sátánjuk (qareem) beszél hozzájuk ezt mondva: „Allah megbocsátó és a legjobb mód megtalálni Őt, hogy megtapasztaljuk az Ő Megbocsátását és a Szánalmát. Ha nem csinálsz rosszat, mit kell megbocsájtani? Hallgass a tested vágyaira. A tested és a vágyaid is az Ő teremtményei.” Ha a(z igazságot) kereső a képzeletének suttogásai után megy, akkor ő a törvénytelen mellett dönt amely szépnek és kívánatosnak tűnik fel előtte, és elhagyja a törvényest (megengedettet) amit az egója nehezen követhetőnek tüntet fel előtte. Legjobb esetben kételkedővé válik.
Ha netalántán képes hallani a lényének mélyére bezárt emberi lelkének a vékony hangját, amely figyelmezteti őt, hogy mialatt minden energiáját a szórakozással tölti és lusta arra, hogy bármit is tegyen a megváltásáért és a túlvilági életéért; és az örök élete a vallás törvényeinek megfelelően való éléstől függ és az igazságkeresők ösvényének követésén múlik – lehet esélye, hogy fejlődjön a második szintre a fejlődésben, amely a "Nafsi Lawwamah" - a szemrehányást tevő én.

2. Nafsi Lawwamah - a szemrehányást tevő én

Most, hogy már az ember hallotta az emberi lelkének a szavát, tud a létezéséről és kommunikál vele, habár még mindig a testi vágyainak a hatása alatt van. De alkalmanként, még ha felületesen is, megpróbált alázatos lenni a szokásos arrogancia helyett és megpróbált szeretetet mutatni a bosszúszomj helyett, alkalmanként kedves volt az érzéketlenség helyett és megpróbált becsületes lenni a megszokott immoralitása helyett. És szerette az eredményt még az akarata ellenére is és úgy érezte, hogy valami jó volt ezekben az új tapasztalatokban. És mivel saját maga tapasztalta meg mindezeket és most amikor hallja és olvassa, hogy ezek a helyes dolgok és ez a helyes út, megérti és elkezd hinni benne – de még mindig nem hagyja abba a régi dolgait. De most már képes, legalább alkalmanként megkülönböztetni a jót a rossztól és még megbánást is érez ha rosszat tesz. Talán még az imáit is elkezdi elvégezni, böjtöl, adakozik, de ezeket gyakran álszent módon teszi mert azt akarja, hogy mások tudjanak a jó cselekedeteiről. Időnként rájön a képmutatására és szenved – de még mindig az egójának a hatása alatt van, amely extrém haragban és arroganciában nyilvánul meg az énfejlődés ezen szakaszában. A harag az egyik legerősebb fegyver az egó kezében, amely halálos lehet azokra, akik az ilyen személy közelében tartózkodnak és a személyre magára is. A harag oka az arrogancia.
Van egy azonnali gyógymód erre, ezen a szinten, ha valaki képes követni. A tömött pénztárca és a teli has a fő okai a haragnak és az arroganciának is. Ezért egy céltudatos törekvésnek, hogy megszabaduljon az egyén a pénztárcájától és az evéstől és kevesebbet aludjon; ennek a módszernek azonnali hatása van. A harag érzése és megnyilvánulása közt csak pillanatok vannak a harag megnyilvánulásának a megállítására. Ha valaki áll, le kell ülnie, ha valaki ül, akkor feküdjön le vagy essen térdre és keressen menedéket Allahnál, imádkozzon hangosan, hogy vegye el a haragot róla. Ha ez nem elegendő, akkor végezzen wudut és imádkozzon két rakát. A másik gyógymód, hogy gondolkodjon el a saját gyengeségein és kiszolgáltatottságán és ne csak mások retorziójától féljen hanem Allah haragjától is.
Ezek persze csak pillanatnyi megoldások. Még ez a kísérlet is a saját egó erőszakos megnyilvánulásának elfojtására a büszkeség forrásává válhat, mert az önmegbékélés ezen szintjén az egó hihetetlen dimenziókba fúj fel minden jócselekedetet és büszke is rájuk. Úgy tesz, mintha az üdvösség hangja lenne és azt suttogja a fülekbe, hogy: „Most már tudod az egészet. Nem kell hallgatnod senkire sem. Mindazok a sejkeknek, prédikátoroknak és embereknek, akik magukat nagytudásúnak és bölcsnek hívják, a tanácsaikat saját magukra kellene alkalmazniuk és legalább csak egytized annyi jócselekedetet kellene elvégezniük, mint amit te teszel...” Gyakran elég ha valakinek a füle enged az egó suttogásainak és öntelt lesz, nem fog hallgatni másokra és követni sem fog másokat és visszaesik a saját egójának a rabszolgaságába. Gyakran elég ha valakit a saját sátánja tart vissza a jócselekedetektől. Ha valaki képes jót tenni, akkor az egó azt megsemmisíti képmutatással és büszkeséggel. Ha valaki le is győzi ezt az akadályt akkor, az egó sugall egy feladatot, egy tettet amit a személy teljesen képtelen megtenni és amikor elbukik akkor minden előző erőfeszítései elvesznek. Példának okáért ha egy ilyen személyt az egója arra buzdít, hogy menjen Haddzs-ra míg ő teljesen felkészületlen a zarándoklat nehézségeire, a nehézségek és más zarándokok (mint ő) neveletlenségei – amit ő megvetéssel néz – elveszik a hitét és nem erősítik azt. Ezen a szinten a személynek mindenképpen szüksége van vezetésre és nagy erőfeszítésre, hogy lássa a gondjainak a forrását, az elsődleges ellenségét: az egóját, és tanulja meg, hogy mi a helyes és a rossz a vallás törvényei szerint, és Allah segítségével elérheti a harmadik szintet ami a „Nafsi Mulhimah” - az inspirált én.

3. Nafsi Mulhimah - az inspirált én

A személy erőfeszítéseire válaszként és arra a felismerésre, hogy mi a jó és a rossz, Allah sugallatokat küldd a szolgájának ezen a szinten. Ez egy köztes állapot tele csapdákkal és veszélyekkel. Az egó, hogy összezavarja az igazságkeresőt, bombázza őt képzeletbeli kinyilatkoztatásokkal, csodákkal és álmokkal. Ez az amiért az irányítás (követés) minden másnál fontosabb, mint egyéb szakaszoknál. Az igazságkeresőnek teljes bizalommal kell lennie a tanára felé és el kell mondania neki mindent anélkül, hogy valamit is eltitkolna, minden törekvését, tapasztalatát, hibáját, még a reakcióit is, a nem tetsző dolgokat, kétségeket és gyűlöletet is amelyet a sejkje irányában érezhet. Mert csak a sejk fogja tudni, hogy mi valóban az isteni inspiráció és mik a sátán kísértései. Szó szerint követnie kell a sejk utasításait. A fejlődése teljes mértékben ettől függ és az egó teljes erőfeszítése arra irányul, hogy megtörje a kapcsolatot a tanuló és tanára között. Erős és csodálatos üzeneteket küld, hogy elhitesse a tudáskeresővel: ezek isteni sugallatok amik arra utalnak, hogy a sejkje értéktelen és hamis. A sejk egy tükör, amiben a tudáskeresőnek önmagát kell látnia és ha az amit lát, csúnya – az valójában az önmaga visszatükröződése. Az egyén életben való fejlődésének ebben a viharos szakaszában az egyetlen életmentő a sariához való maximális ragaszkodás. Kifejezetten a napi ötszöri imádkozást kell elvégezni gondossággal és előkészülettel. Az egó mindenféle ellenállást próbál létrehozni abban, aki megpróbálja követni a sariát és hogy leküzdje ezt az ellenállást, ahhoz a fegyver a szeretet, Allah szeretete és Allah Szeretteinek a szeretete és azok szeretete akik Allahot szeretik – és a sejk szeretete. Ennek a szintnek egy másik jellegzetessége az értéktelenség érzése és hogy valaki nem tudja azt, ki is ő valójában. Elfelejti amit tudott, nehezen vesz észre dolgokat, nehezen ért meg valamit, az érzékei megbízhatatlanokká válnak, de ez nem annak a jele, hogy valaki eltávolódik Allahtól – amint azt az egó mondja – hanem egy állapot, amelyben bizonytalanságban és nagy veszélyben van. És a sátán az ember fülébe suttog: „Mostmár mindent láttál és mindent tudsz, nincs szükség rá, hogy több erőfeszítést tégy, hogy Allah üzeneteit közvetlenül fogadd, nincs szükséged senkire sem, hogy megmutassa a helyes utat. Még arra sincs szükség, hogy kivetítsd a hited azáltal, hogy imádkozol, böjtölsz, adományt adsz és jócselekedeteket teszel. Emlékezz, amikor ezeket tetted azt akartad, hogy mások is lássák. Ez képmutatás. A rejtett imádat amit tenned kell. Gondolkozz, meditálj ez az amit most neked tenned kell.” Ha követik ezt a tanácsot anélkül, hogy azt csinálnánk amit Allah előírt nem hoz semmi mást mint képzeletbeli kinyilatkoztatásokat amik a sátán sugalmai, aki azt tetteti, hogy ő isten: „Te vagy az Urad igazsága, most már vele vagy, egy és egyesített, minden ami a hétköznapi embereknek tilos vagy kötelező nem vonatkozik rád többé. Mit akarsz csinálni, nem számít, hogy tűnik fel másoknak, ez már nem tőled van hanem a Te Uradtól. Szóval csinálj amit akarsz, a felelősség nem rajtad van.” Allah védelmezzen bennünket ezektől a veszélyektől az inspirált én szintjén. Elsötétítheti valakinek a szívét, az elméjét, a szemét és teljesen vak lesz ahhoz, hogy lássa az igazságot. Míg azt hiszi, hogy hívő, mégis minden hite teljesen elveszett. Ivászat, paráználkodás, rablás és még a gyilkosság is törvényesnek lesz tekintve mert megszűnt az istenfélelem. Mialatt valaki azt hiszi, hogy az Urával van, az ő ura a sátán. Csak akkor, ha valaki átmegy ezeken a nehézségeken Allah kegyelméből, a Próféta (saw) példáját követve, a sejk vezetésével, az egóval vívott nehéz csata után, elérheti a negyedik szintet: „Nafsi Mutmainah” - a magával békében levő én.

4. Nafsi Mutmainah - a magával békében levő én

Az emberi lélek, miután hallotta az Urát, megharcolt az egójával ami már meggyengült és kész elfogadni az Ura utasításait, megbékélt. Ezen a szinten az igazságkereső minden cselekedete megfelel a vallási előírásoknak. Örömét leli benne, hogy megpróbálja utánozni Allah Küldöttét (saw). Amikor beszél, a mondandója megfelel a Koránban leírtaknak, a prófétai hagyományoknak, a vallástudósok értelmezéseinek és semmi sem önmagától származik. Ezért azok akik hallgatják őt valóban odafigyelnek rá, mert ami a nyelvéről jön az a szépség és igazság, amit Allah a szívében kinyilatkoztatott. Ezért tanítja azokat, akik tanulni akarnak szavakkal és tettekkel amelyek benne megnyilvánulnak: nagylelkűség, bizalom Allahban, megelégedés az állapotával, behódolás az Urának, türelem, megbízhatóság, bizakodás, hála, jámborság, megbocsátás. Nem törődik a csodákkal, amelyek rajta keresztül jönnek, mert tudja ha azt állítja, hogy ezek a sajátjai vagy foglalkozik velük, akkor ezek csak ártalomhoz és szégyenhez vezetik őt. Elutasítja ezeket a csodákat és elrejti őket. Őszerinte minden gondolat, ami nem felel meg a vallás törvényeinek elutasítandó, különösen az én belső állapotával foglalkozó fogalmak, a hamis spirituális és misztikus törekvések, amelyek nem felelnek meg a külső realitásnak és viselkedésnek. Másrészt hiszi, hogy van egy titok minden külső valóság vagy cselekedet mögött, és ő aki nem fogadja el ezeket a külső realitásokat, soha nem fog előrejutni és soha nem fog tudni ezekről a vizuális létezés alatt rejtőző realitásokról.
Őt már többé nem zavarja a saját sátánja (qareem), az egója sem pedig a sátán. Ő már felettük van. Az ördög már nem tudja megközelíteni őt, még ha tudná is akkor sem tud beférkőzni a szívébe. Még ha sikerülne is neki akkor sem tudná megállítani a fejlődését az igazság útján. A sátán egyszer megpróbálta félrevezetni Sejk Abdul Qadir Gilanit és azt mondta neki: „Ó Abdul Qadir, az Urad vagyok és a jutalmam neked az, hogy minden amit másoknak megtiltottam megengedetté teszem neked. Tehát tégy ami kedvedre való.” A sejk azt válaszolta: „Tudom, hogy ki vagy, az elátkozott sátán, mert én tudom, hogy amit az Úr elrendelt az mindenkire vonatkozik kivétel nélkül.” Így az előző szint veszélyei nem léteznek tovább. Most már a magasabb szint elérése könnyebb. Allah a kezénél fogva vezeti őt amint azt megígérte:
„Te megelégedett lélek! Térj vissza Uradhoz, elégedetten, és Ő elégedett veled! Lépj be a szolgáim közé, és lépj be a Kertembe!” (89:27-30)

5. Nafsi Radziah - az én, amely meg van elégedve az Urával

Az emberi lélek békében van és isteni harmóniában megelégedve az Urával. Védve van a rossz cselekedetek elkövetésétől. A megtisztított szíve tele van szeretettel és békével. Elérte az Iszlám igazságát azzal, hogy az akaratát Allah nagyobb akaratának alávatette. Látja az Urát maga körül, ezért elfogad bármit ami létezik, bármit ami történik ebben a világban és életben ellenállás és elutasítás nélkül. Mindent természetesnek vesz, teljes kontrollja van az egója felett, és semmilyen hajlama nincs afelé amit Allah törvénytelennek rendelt el. Amikor imádkozik és kér az Urától, Allah azonnal válaszol neki és megválaszolja az imáját; azonban ő szégyell kérni bármit is, kivéve nagy szükség esetén és amikor kér az megadatik neki. Allah szereti őt és a belső spirituális világban őt egy trónra helyezte, hogy minden ami a külső világban létezik az ő parancsnoksága alatt van.

6. Nafsi Mardhiyyah- az én amellyel az ő Ura elégedett

Ezen a szinten, amelyen az emberi lélek megközelíti az eredetét, Teremtőjének a tulajdonságai visszatükröződnek benne. Isteni karakter, tökéletes viselkedés nyilvánul meg őbenne. Ő a hibák elrejtője, megbocsátó, irgalmas és nagylelkű. Szeret minden teremtményt és azon fáradozik, hogy kihúzzon mindenkit a saját egójának a sötét börtönéből. Az emberiség szeretete a szívében csak Allah megelégedéséért van. Benne a Teremtő szeretete a teremtményért és a teremtmény szeretete az Uráért egyesül. Bármit csinál, nem található benne hiba, a teljes lénye, a szavai és a cselekedetei lemértek, sem több sem kevesebb hanem a tökéletes egyensúly középen… Az egyensúly elérése könnyűnek tűnik. Igazából ez mindenki vágya, de csak kevesen tudják elérni. Valójában ez az az állapot, amellyel csak ezen a szinten lévő emberek vannak megáldva. Ez a szint, ahol valaki azt a hírt kapja, hogy elérte a lehető legtökéletesebb emberi lény szintjét. És a jó hír annak a realizálása amit Allah mondott: „Megtanítottam Ádámnak minden nevet.” Ezen a szinten ő saját magában tudással bír ezekről a nevekről, de sem név sem szavak nem tudják leírni a tudás ezen állapotát, mert semmilyen átlagos élmény ebben az életben nem hasonlítható ehhez.

7. Nafsi Kamilah - Nafsi Safiyyah - a megtisztult tökéletes én.

A tesztek, amelyeken valaki ebben az életben átmegy, véget értek. A csata meg lett nyerve. Az egó, az anyagi test, valaki saját sátánja (qareem) muszlimmá lett, a szint amelyen valaki teremtve lett, Allah legjobb teremtménye, akibe Allah a Bizalmát helyezte és az univerzumban az Ő helyettesének tette meg, akinek Ő azt mondta: „Mindent neked teremtettem és téged Magamnak.” Nincs többé a belső és külső ember, a lélek és a test, minden eggyé és tökéletessé vált. A személynek nincs többé szüksége sem kívánsága, kivéve Allah kívánságát. Ő tisztán jó. Minden jó, minden tudás, minden bölcsesség, minden szépség, minden hatalom az övé. Az ő jelenléte mindezek megnyilvánulása, tiszta öröm és béke van körülötte.
Ő teljesen tudatos. A teljes lénye, minden sejt a testében folyamatos emlékezésben, istenszolgálatban és hálában van. Mégis ő folyamatos bűnbánatban is van. Ő a legalázatosabb. Örömét abban leli, ha mások Istenhez fordulnak. A bánata amikor az emberek elfordulnak Istentől. Szereti az embereket akik az Urukért sóvárognak, akik szeretik az Urukat jobban mint a saját gyermekeiket. Mind a szeretete és a szomorúsága és még a haragja is sosem önmagától van hanem Allah kedvéért. Ő az abszolút igazság és minden amit kíván és tesz, egyenlő azzal amit Allah kívánt.

EGYÉB ESZKÖZÖK ÉS MEGTEENDŐ LÉPÉSEK A LÉLEK UTÓBBI HÁROM SZINTJÉRE VONATKOZÓAN

A Nafsi Radhiyah szintjén az igazságkereső általában instrukciókat kap a megszerzett tudás által indirekt módon, hogy hallja a bölcsek szavait vagy olvas azokból (Ilm al yaqin). Míg a Nafsi Mardhiyah szintjén ez nem elegendő. Olyan tudásra van szüksége, amit direkt módon a saját tapasztalatából szerez meg (Ayn al yaqin). Az utolsó szinten a Nafsi Safiyyah-n ő maga lesz a tudás (Haq al yaqin). A Nafsi Radhiyah szintjén megkapja az Ura cselekedeteinek a megnyilvánulását, a Mardhiyah szintjén ő a befogadója az Ura tulajdonságainak és a tökéletesség, a Safiyyah szintjén az Urának a lénye megnyilvánul őbenne. A tudás lényege az Allahhoz való közeledés, ezért a tudás első lépéseinek megszerzése a tanároktól, könyvekből és a kommunikációs média más forrásaiból történik. A következő jobban megbízható tudás saját tapasztalatból és megfigyelésekből szerzett, míg a tudás végső eszköze, azzá válni amit megtanult.
Sokan azt hiszik elegendő muszlimnak lenni és a tawhid szavait ismételgetni: "Eshedu en laillahe ilallah wa eshedu enne Muhammed arraszulullah" – Tanúsítom, hogy nincs más Isten csak Allah és tanúsítom, hogy Muhammad az Ő Szolgája és Küldötte. Mégis ők nem tanúi semminek. Ami a hívőnek szükséges, hogy lássa Allah tulajdonságait az Ő teremtésében amely mindent körülvesz és lássa azt, hogy ezek mind kapcsolatban vannak, csatlakoznak és mindannyian ugyanabból az elemből lettek teremtve és egy Teremtő által és tudni azt, hogy ami saját magunk körül van nem elegendő. Az ember legyen azzal amit lát és tud. Ez időt és energiát vesz igénybe és mégis minden idő és erőfeszítés sem elég amíg valaki ki nem érdemli ezt a tudást az ő Urától.
Amint azt valaki tudja vannak bizonyos tudás manifesztációk valakinek a létében. Az első az isteni cselekedetek manifesztációja ami megjelenik abban (a személyben), aki a Nafsi Radhiyah szintjén van. Mivel ő megelégedett azzal amit az Ura tesz, az Ura cselekedik benne és általa. Olyan mintha az Ura szemeivel látna, vagy az Ura füleivel hallana, az Ura kezeivel tartana, és az Ura lábaival sétálna. Csak az aki ezen a szinten van tudja, hogy milyen ez az érzés. A Nafsi Mardhiyah szintjén Allah kinyilvánítja a neveit őbenne. Ennek az ajándéknak a hatalma alatt, a fogadó olyan félelemben van, hogy elfelejti a saját lényét,a saját nevét, csakúgy mint ősapánk Ádám (as), amikor Allah megkérdezte a nevét, ő azt válaszolta, hogy nem tudja mi a neve. Ezen a szinten amikor Allah hívja az Ő szolgáját az Ő egyik Csodálatos Nevével, amit Ő beléje helyezett el, akkor a szolga azt válaszolja „Labbayk” - Itt vagyok Uram. Amikor Ő hívja őt: „Ya Sami”, nemcsak hallja az Urát, de hallja és érti az állatok, a növények és a sziklák nyelvét.
A Nafsi Kamilah szintjén - a tökéletes lény –, elérte azt a szintet „Aki ismeri magát ismeri az Urát”. A szíve egy tükör, amin az ő Ura tükröződik vissza. Amint Allah mondja: „Nem férek bele az egekbe és a földbe amit Én teremtettem, de beleférek az én hűséges szolgám szerető szívébe.”
Az ember fejlődésének csúcsán minden eggyé válik, az isteni cselekedetek amelyek történnek, az isteni nevek és tulajdonságok, amelyek a tulajdonságai mindennek, és a lényeg amely az oka mindennek. Ha az univerzumot egy könyvként képzeljük el, akkor benne minden mintha egy szó lenne. Amikor az ember megpróbálja elmondani az univerzum könyvének történetét, lefordítja azt az ő nyelvére. Az ember nyelvében vannak főnevek, a dolgok nevei, melléknevek, tulajdonságok amelyeket a dolgok körülírására használnak, igék.
Mindez az egyszerűsített magyarázat túl általános és túl elvont. Az egyetlen igazi módja a megértésnek benne lenni és megélni. Másként a szavak jelentése különböző egyik embernek és a másiknak, és ugyanannak az embernek ami tegnapot jelentett később holnapot jelenthet. És mindebből láthatjuk, hogy az atomtól a messzi galaxisokig van egy rejtett titok. Ez a titok azoknak van, akik közel vannak a Teremtőjükhöz és saját maguk ismerete által megismerik Őt is. Még a szavak is amiket ezeken a lapokon olvasol, mást fognak jelenteni mindannyiótoknak és néhányan nem fogjátok érteni és mások még olvasni sem lesznek képesek, mert az ember azokat a dolgokat érti meg amiket ismer. Az univerzum könyvének az olvasása sokkal nehezebb mint ez.
Allah áldja meg Ibrahim Hakki Erzurumi lelkét akinek a bölcs szavait átvettük a mi értelmezésünkre.

Sejk Tosun Bayrak Al Haj Al Jerrahi
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Megosztások
Legfrissebbek
Cikkek
Letöltések
Megjegyzések
Kapcsolatfelvétel és kérdés beküldése:

admin@abuhanifa.hu
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése