61,817 egyedi látogató
Az ima öröme
Kedves gyerekeim, társaim az Igazság útján,

A hívő aki nem érzi imádkozás alatt a mellkasa megnyílását és Allah megnyilvánulásának kiteljesedését annak minden szépségében, az csak kötelességként végzi az imát és nem képes érezni a jutalmait. Ezért néha elkedvetlenedik. Az erőfeszítései gyengülnek, Allah védelmezzen minket ettől, a hite is akadozhat, el is hagyhatja a napi ötszöri áhítatot, ami annak a jele, hogy eltávolódott az Ura jelenlététől.
Amikor a hívő felfogja az istenszolgálatainak igazi jelentését és elkezdi befogadni az igazság áldásait Ura megnyilvánulásaiból, akkor mindig ebben a megvilágosodott állapotban fogja elvégezni az imáit, megszabadul az evilág hamis élvezeteinek és gondolatainak betolakodásától, és a szíve a túlvilág örömeivel töltődik fel.
Ebben az állapotban lenni azt jelenti, hogy amikor felemeled a kezeid, hogy "Allahu Akbar", azoknak a kezeknek meg kell lenniük mosva mindkét világgal való gondolkozástól: nemcsak az evilágtól, hanem a túlvilágtól is. Amikor a kezek felemelkednek, a kézfejeiddel eldobsz mindent magad mögé - kivéve Allahot. Amikor kimondod a szavakat, "Allahu Akbar" - Allah a Leghatalmasabb-, akkor muszáj tudnod, hogy te mindkét világ Uralkodójának jelenlétében vagy, és a Mindenható Allah a Legnagyobb, a Legkönyörületesebb.
Aztán lehajtod a fejed alázatosan és szégyenlősen, és azt gondolod a Leghatalmasabb előtt, hogy milyen kicsi, milyen szegény, milyen sérülékeny egy semmi vagy, és készen állsz feláldozni mindent amid van, vagy gondolod hogy van, a Szeretett Hatalmasért, aki szeret téged a semmiséged ellenére is.
Amikor elkezded recitálni a Fatihát és a Kegyes Korán verseit, figyeld hogy mit és hogyan mondasz, mert a Teremtőd jelenlétében vagy, beszélsz és megszólítod az Urad az Ő nyelvén, az Igazság nyelvén. Amikor recitálsz, a nyelv a szádban olyan mint Mózes (as) nyelve, ami beszél Allahhal Sínán. Mi az a figyelem, mi az a gondoskodás, mi az az erőfeszítés, ami előbbrevaló lehet, mint megtanulni megszólítani a Mindenható Allahot az Ő nyelvén.
Amikor meghajolsz, az olyan mint amikor teljes alázatba merülsz, hagyod hogy a talaj anyaga megpróbálja megközelíteni Allah közelségét. Ebben az alázatos állapotban, amikor kiejted "Subhana Rabbil-'Azim", akkor valóban egy másik valóságban leszel más tapasztalatokkal és más örömökkel. Amikor tiéd lett a megtiszteltetés, hogy fogadva lettél ebben a kedvesség birodalmában, hogyan tudnál más lenni mint hálás, és kifejezni a dicsőítéseid a Legkedvesebbnek.
Azután felemeled a fejed és azt mondod, "Sami'Allahu liman hamidah", Allah hallja a hálás dicsőítésemet. Amikor felállsz a meghajlásból, a nagyság tetőpontján, az emberség nagyságán, felfogod, hogy milyen kicsi is vagy, hogy semmi vagy, és készen állsz leborulni az arcodra az Urad lábaihoz. És miután fogadtad ezt az ajándékot, a hála megtisztelő érzését, felajánlod a dícséreteid és köszöneted újra az Uradnak azt mondva, "Rabba na la kal hamd", minden dícséret és hála az Uramat illeti.
Utána földre veted magad leborulásban. Allah Küldötte (saw) mondta, "Az aki leborul, hozzádörgöli az arcát a Mindenható Allah lábához". Allah megszólít bennünket:

"De nem! Ne engedelmeskedj neki! Hanem borulj le, és közeledj Uradhoz!” (96:19)

Az, aki nem tud leborulni engedelmeskedik Allah ellenségének, de az igaz szolga örömet kap az Ura közelségéből, hogy az egója orrát a földbe dörgölje ahogy isteni magasságokba emelkedik, amit az elme képtelen megérteni és a nyelv képtelen körülírni. A leborulás a lényege és összefoglalása az imának és minden istenszolgálatnak.
Mondod "Allahu Akbar", felemelve a fejed a talajról. Ezzel azt mondod:nincs más csak Ő, akit érdemes szeretni, és csak Ő érdemes rá, hogy szeresd megfelelően. Ő közelebb van az Ő szolgáihoz szeretetben, mint te Őhozzá, mint te sajátmagadhoz. Aztán ülsz a két leborulás közt, gyámoltalannak érezve magad, és bocsánatot kérsz tőle, hogy nem tudtál közel kerülni Hozzá, hogy nem voltál képes szolgálni Őt, szeretni Őt ahogy azt Ő megérdemli. Ha nem tudsz közel jönni Hozzá, sóvárogni és könyörögni, kéred Őt, hogy jöjjön hozzád, és földre veted magad a második leborulásban. Azután könyörögsz a Kegyelméért, dícséred Őt hogy elfogadott ahogy vagy és elküldöd az üdvözléseid az at-tahiyyat-ban, kifejezve a háládat az Ő kegyeiért.
Aztán mondod, "Ashadu an la ilaha illallahu wa ashadu anna Muhammadan 'abdu-hu wa raszuluh", megerősíted hitedet benne és a Küldöttében, megmutatva magad tanúként. Utána recitálod az üdvözléseidet és fohászaidat az Ő Küldöttének (saw), hogy tudatosítsd magadban azt, hogy a hit legnagyobb ajándéka, a legegyenesebb út a megváltáshoz és az örök üdvösséghez, ami az Iszlám, hogy ez a közelség a Teremtődhöz az Ő Szeretett Prófétájának (saw) a kezein keresztül lett neked adva. Felfogod, hogy hozzákapcsolódsz az Uradhoz a Küldöttéhez való kapcsolaton keresztül, hogy az Uraddal vagy azáltal, hogy a Küldöttével vagy. Szeret az Urad azáltal, hogy szereti az Ő Küldöttét.
Következőleg felajánlod az imád, és üdvözlöd Ábrahámot (as) Allah barátját. Az ima a trón, ahol Allah barátai ülnek. Az a hely, ahol Ábrahám (as) ült, közvetlenül és szeretettel beszélve az ő Urával. Ez az ahol most te is ülsz, kéred a részed a barátságból, ami Közte és Ábrahám (as) között van, égetve a vágytól, hogy érdemes légy a szolgájának lenni, közel lenni Hozzá, a barátja lenni (waliUllah), hogy szeressen téged. Bizony, aki ily módon imádkozik, Allah szeretni fogja őt.
Allah mentsen meg bennünket azáltal, hogy megáld azzal, hogy megtapasztaljuk az istenszolgálataink igazságát. Amin.

Hz. Ahmed Gumushanevi nyomán
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Megosztások
Legfrissebbek
Cikkek
Letöltések
Megjegyzések
Kapcsolatfelvétel és kérdés beküldése:

admin@abuhanifa.hu
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése